Tibeti gyógyászat
གསོ་བ་རིག་པ།
A tibeti gyógyászat – eredeti, tibeti nevén Szova Rigpa (གསོ་བ་རིག་པ།), a gyógyítás tudománya – a világ egyik legősibb, legkomplexebb, élő és sértetlen gyógyászati rendszere, mely mind a mai napig az élet teljes területére kínál megoldást. Gyökerei több, mint 2000 évre nyúlnak vissza. Mindamellett, hogy sajátos elemeket magába olvasztott, mind az ősi indiai, kínai és görög gyógyászati rendszerekből, a tibeti gyógyászat megőrizte saját, egyedi jellegét, melyet egyaránt formált a buddhista és a buddhizmus előtt gondolkodásmód.
A teljes mértékben holisztikus elveken alapuló gyógyászati rendszer rendkívül kifinomult diagnosztika módszereket alkalmaz és a gyógyuláshoz vezető teljes terápiás ösvényt négy részben szabja meg, annak érdekében, hogy beteljesítse egy ideális gyógyászat négy nemes célját: a betegség megelőzését, a betegség gyógyítását, az élet meghosszabbítását és a boldog, kiegyensúlyozott tudat kifejlesztését.
Az egyensúlyhiány okai
A betegségek jellemzően a nem megfelelő életmód vagy viselkedés következményei. A tibeti orvoslás szerint a negatív okok két kategóriába – elsődleges és másodlagos okok – sorolhatók.
Az elsődleges okok a negatív vagy leépítő, pusztító érzelmi állapotokból, nézetekből erednek. Ilyenek az agresszió, a harag, az egészségtelen ragaszkodás, a túlzásba vitt vágyakozás és a tudatlanság. A másodlagos okok az olyan tartós és rendszeresen ismétlődő tényezők, mint a helytelen táplálkozás és életmód, az idő, mint tényező, tehát az évszakokból eredő különböző okok és a különböző provokációk.
Vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről az un. másodlagos okokat. Ebben az esetben a betegség fő oka a helytelen táplálkozás és viselkedés.
Az alkatnak megfelelő táplálkozással és életmóddal megtartható vagy visszaszerezhető az egészség egyensúlyi állapota. A viselkedéshez vagy életmódhoz kapcsolódó tényezők közé olyan szempontok tartoznak, mint az alvás mennyisége és minősége, a napi rutin, az étkezési idők, a munka, a pihenés, a mozgás, stb. Ezek mind negatív, mind pozitív módon képesek befolyásolni az egészséget. A buddhista hagyomány szerint a ’megszabadulás a saját kezünkben van’, a tibeti gyógyászat ugyanezt a megközelítést alkalmazza az egészséggel kapcsolatban, tehát mind a tudati, mint a testi egészségünk a saját kezünkben van. Így a betegség okainak elemzésével és a kibillent állapot okai elleni cselekedetekkel visszatérhetünk a test, energia és tudat egyensúlyi állapotához.
Van egy másik lényeges másodlagos ok, ez pedig az idő, mely a környezet ritmusával és változásával, a fényviszonyokkal, az éghajlattal és annak emberre gyakorolt hatásával függ össze. Minden évszakot sajátos energetika kombinációk jellemeznek, melyek a testi energiákban, az étkezési szokásokban és a viselkedésben nyilvánulnak meg.
A tibeti gyógyászat részletesen tárgyal a másodlagos okok közül egy harmadik csoportot, amit provokációnak nevezünk. A provokáció kifejezés hagyományos értelmezése az, hogy nem-látható energialények, szellemek negatív energetikai hatása károsan befolyásolja az embereket, akár betegséget is okozva.
Az általános nézet szerint a természetet nem csak látható dolgok uralják, hanem a fizikai szemmel nem látható lények is élnek a környezetben és mivel ugyanabban a környezetben osztozunk, így hatással vagyunk egymás világára. Ez a felfogás az ember természeti környezetéhez való viszonyára utal. Amikor nem vagyunk jó kapcsolatban a saját környezetünkkel és a körülöttünk élő lényekkel – legyenek azok emberek, állatok vagy nem látható lények -, amikor kizsákmányoljuk, kiraboljuk, pusztítjuk a természetet, akkor egyértelműen valami negatívumot hozunk létre. Egyszerű és közvetlen példa erre a levegő és a vizek szennyezése, a túlzott szén-dioxid-kibocsátással és az óceánokba, tengerekbe ömlő kőolajjal, ami ennek következtében számos, előre nem látható egészségügyi problémákat okoz. A természeti környezet ugyanúgy a energia- vagy szellemlények birodalma is, ahogy a látható élőlényeké, ezért nagyon fontos harmonikus és tiszteletteljes kapcsolatot ápolnunk a természettel.
A diagnózis módszerei
Minden gyógyászati rendszerről – így a tibetiről is – általánosan elmondható, hogy sajátos tünetek alapján tárja fel a betegséget. A tibeti gyógyászat diagnosztikai módszerei holisztikus módjai annak, hogy megvizsgáljuk a test – tudat és a három pszicho-fizikai energia állapotát, melyek kiegyensúlyozott helyzetükben megteremtik és támogatják az egészséget, kibillent, felzavarodott állapotuk esetén pedig a betegségek okaivá válhatnak.
A tibeti gyógyászat diagnosztikai módszerei:
- anamnézis (kikérdezés)
- tapintás (érintés, pulzusvizsgálat)
- vizuális diagnózis (megfigyelés, szemrevételezés)
Kikérdezés
Az orvos először kikérdezi a pácienst az egészségi állapotáról, táplálkozásáról, életmódjáról, kórtörténetéről és megvizsgálja a beteg alkatát. Gondosan megvizsgálja a tüneteket, a fiziognómiát, a hangulatot, az érzéseket, a pszichés állapotot, valamint az étrend, az életmód és évszak, klíma beteg állapotára való hatását.
A kikérdezés általában négy csoport köré rendeződik, melyek rendszerint lefedik az anamnézissel megszerezhető szükséges információkat:
- a páciens jelen panaszainak oka,
- a rendellenesség állapota, körülménye,
- a test különböző részein jelentkező kellemetlen érzés, fájdalom,
- általános tünetek.
E négy kérdéskör segít feltárni az adott panaszokért, rendellenességekért felelős pszicho-fizikai energiát.
Tapintás
A pulzus vizsgálata alapvető diagnosztikai módszer a tibeti gyógyászatban, amit Tibetben már évezredek óta használnak. E módszernek részletes magyarázatát a tibeti gyógyászat négy tantrája közül a negyedik taglalja. Kifejti, hogy az artériákban áramló vér és a lung nevű pszicho-fizikai energia szállítja a tudat, a test és a szervek energiájának információit.
A tibeti gyógyászat pulzusdiagnosztikáról szóló fejezete azt írja:
’A radiális artéria az orvos és beteg közötti hírvívő.’
A szív ritmusa nem csak a saját állapotáról ad információt, hanem közvetíti az egészséges és egészségtelen szervek, valamint a betegségek rezgéseit. Ahogyan az óceán hullámai átfedés nélkül haladnak tovább, úgy a szívverés sem szórja szét a szervek és betegségek rezgéseit, hanem továbbítja azokat a radiális artériába. A pulzusolvasás nagyon kifinomult, a tapasztalat szerzése nagyon hosszú időt és sok gyakorlást igényel.
A tapintással kapcsolat vizsgálati módszer a pulzus olvasásán kívül kiterjed a bőr vizsgálatára, a testhőmérsékletre, de a haj- és bőr elemzésére is.
Megfigyelés
A vizuális diagnózis a páciens testének, vizeletének, szemének vizsgálatára és elemzésére szolgáló módszer. A megfigyelés nagyon fontos módszer a diagnózisban mivel az egészséges és az egészségestől eltérő jeleket az orvos közvetlenül a szemével tapasztalja. A vizuális vizsgálatnak öt különböző típusa van, melyeket a különböző rendellenességek feltárására alkalmazunk. Nem szükséges ezeket a módszereket mind együtt alkalmazni, de számos lehetőséget kínálnak az egyszerű módszerekkel történő információszerzésre.
- alkati vizsgálat
- nyelv vizsgálat
- fülvéna vizsgálat
- szem és szemvéna vizsgálat
- vizeletvizsgálat