Mobiltelefon elektromágneses sugárzása, mobilszmog
Kutatások megállapították, hogy a mobiltelefon használata, más káros elektromágneses sugárzásokhoz hasonlóan (számítógép, televízió, mikrohullámú sütő) biológiailag aktív, vagyis hat az ember egészségére. Ez nem csupán negatív hatást jelent, hanem fokozott veszéllyel jár, mert egyéb elektromágneses sugárzást kibocsátó készülékektől eltérően, a mobiltelefon használat közben közvetlenül az agy és a szem közelében van.
Más technikai eszközök (televízió, számítógép stb.) káros hatása sokkal kisebb, mint a mobiltelefoné, ami az emberre közvetlen közelről ható elektromágneses sugárzást illeti. A rádiófrekvenciás tartományba eső elektromágneses sugárzás a mobiltelefon használata közben közvetlenül éri és károsítja a fej, különösen az agy szöveteit, a szem ideghártyáját (retina), a látás, a hallás és az egyensúly-érzékelés receptorait, valamint az idegrendszert.
Tudósok bebizonyították, hogy az elektromágneses hullámok a szövetek felmelegedését váltják ki. Idővel ez hátrányosan hat az egész szervezetre, különösen az idegrendszer, a hormonrendszer, valamint a szív-érrendszer működését károsítja. A gyakori fejfájás, alvászavar, idegrendszeri problémák, ingerlékenység, fáradtság, memória- és látásromlás hátterében gyakran éppen a mobilszmog áll.
Fontos tudni, hogy utazás közben a mobiltelefon térereje akár a normál érték 100-szorosára is nőhet, mert a készülék folyamatosan keresi és tartja a kapcsolatot a következő toronnyal. Ezért utazás közben az embert érő káros sugárzás hatása is rendkívül nagy.
Tanács: utazás közben kapcsolja ki a mobiltelefonját, ezzel is védje egészségét. A hétköznapi mobilozás során pedig, amikor csak teheti, inkább kihangosítót használjon.
Geopatogén terhelés
A geopatogén terhelés magas frekvenciájú elektromágneses mezőknek a földből kiinduló hatása. A gepatogén zónát (GPZ), úgy értelmezhetjük, mint a föld vagy a földből kiinduló sugárzás patogénként működő hatását az élő szervezetekre. Eredete szerint a geopatogén terhelés a föld alatti vízerekből, fémércekből, ásványi anyagokból, szénből, a földrétegek felületének mozgásából, a föld kérgéből, repedéséből és föld alatti üregekből származhat.
Ausztriai szakemberek szerint a gepatogén hatások megváltoztatják a sejtek folyadékszerkezetének felületi feszültségét, amely a DNS destabilizációjához vezet. Lehetséges, hogy ezek a változások gyenge, magas frekvenciájú, hosszú hullámú elektromágneses sugárzást váltanak ki a deciméteres tartományban. Ezenkívül gepatogén terhelést válthatnak ki az úgynevezett globális geoenergetikai hálózatok (Wittmann-Curry, Hartman), amelyeket erős földi hálószerkezet jellemez.
A legtöbb esetben a geopatogén terhelés a geomágneses mezők balra forgásának hatására alakul ki, amely fokozatosan kimeríti az ember saját energiáját. A kimerült szervezetnek már nincs lehetősége e hatás kompenzálására és a betegség legyőzésére. Igen komoly károsodást okozhatnak a balra forgó radioaktív komponensű mezők. Ezenkívül a jobbra és balra forgó mezők „pulzáló” hatáshoz vezetnek, amely kedvezőtlen módon befolyásolja a DNS és az RNS gengetikai mátrixát.
A jobbra forgó mezők geopatogén zónái a föld alatti technikai civilizáció következményeként alakulnak ki, mint pl. vízvezeték, csatornázás, kábel, valamint a metró komplex struktúrái.
A növény- és állatvilágban megfigyelhető változások a geopatogén zónák hatására:
1. uborka, bab, borsó, retek és kukorica: a termések lelassult növekedése;
2. az élesztőgombák légzési maximumának és minimumának változása;
3. egerekkel történő kísérletek;
4. patkánykísérletekben a daganatok növekedése gyorsul a geopatogén zónák hatására.
A gepatogén zónák hatását akkor érzékeljük jobban, ha új lakásba költözünk, és még szembetűnőbb, ha valaki már attól jobban érzi magát, ha átmegy egy másik hálószobába, esetleg másik házba, új munkahelyre. Ha visszatérünk a geopatogén zónához, megismétlődik a panasz. Ha álmatlanság gyötör, halálról álmodunk, és reggel teljesen erőtlennek érezzük magunkat, akkor ez valószínűleg annak a következménye, hogy az ágyunk geopatogén zónában van.
A geopatogén zónákban zajló fizikai folyamatok sok tekintetben rontják az emberi szervezetben végbemenő önszabályozó folyamatokat, tönkre teszik a bioritmusunkat. Mindez a kutatók szerint különböző betegségekhez vezet, ilyenek például: pszicho-vegetatív és pszicho-emocionális zavarok, a szív és az érrendszer elváltozásai, gyomor-bélrendszeri zavarok, cukorbetegség. Érintett lehet még a légzőrendszer, az ízületek, és rosszindulatú daganatos folyamatok is kialakulhatnak.
Zajterhelés
A zaj – különböző erősségű és frekvenciájú aperiodikus hangok összessége. Fiziológiai szempontból a zaj magas, kellemetlen hangok érzékelését jelenti.
Az akusztikus zaj forrásai lehetnek bármely szilárd, folyékony és gáz halmazállapotú közegben történő ingadozások; a technológiában a zaj fő forrásai a különböző motorok, gépek. A zajokat keletkezési forrásaik alapján osztályozhatjuk: mechanikus, hidraulikus, aerodinamikai, elektromos.
Az autók és a különféle gépek magas zajszintje többnyire konstrukciós hibák következménye. Zajforrást jelentenek továbbá: közlekedés, technológiai és szellőztető rendszerek, pneumatikus és hidraulikus rendszerek, valamint minden olyan forrás, amely vibrációt vált ki.
A hallható hangok tartományának zaja a figyelem csökkenéséhez és munkavégzési hibákhoz vezet. A zaj terhelést jelent a központi idegrendszer számára, megváltoztatja a légzés ritmusát, a pulzust, szív-érrendszeri megbetegedéseket, továbbá gyomorfekélyt, magas vérnyomást válthat ki. Magas zajszint esetén a dobhártya megrepedhet.
Halogén lámpa
Ez olyan izzólámpa, amelynek palackját puffer gázzal látták el: halogén párával (bróm, illetve jód) működik, ami a lámpa működését 2000-4000 órával meghosszabbítja, és lehetővé teszi, hogy megemeljük a spirál hőmérsékletét. A halogén izzólámpák kiváló minőségű fényt biztosítanak – csillogó fehér színük remekül reprodukálja a színskálát, de a lámpa univerzális (általános) alkalmazása nagy kockázatot jelent egy esetleges leukémia vagy agydaganat, az immunrendszeri meggyengülése, látáscsökkenés kialakulása szempontjából. Különböző országok tudósai kimutatták, hogy az úgynevezett fehér mesterséges szín valójában világoskék, és ez a 440-500 nanométer hullámhosszúságú szín gátolja a tobozmirigyben (epiphysis) a melatonin termelődését. A melatonin szabályozzák a biológiai óránkat, és hat az immunrendszerre, valamint gátolja a daganatok kifejlődését.
Fénycső
Fénycső – olyan fényforrás, amelyben a látható fényt UV sugárzás hatására luminofor bocsátja ki. Maga a töltési folyamat szintén látható fény kisugárzásával jár, de sokkal kisebb mértékben. A fénycső által kibocsátott fény sokkal erősebb, mint a hasonló teljesítményű izzólámpáé. Élettartama is nagyobb, kb. tízszerese az izzólámpáénak.
Valamennyi fénycsőben van higany (1–70 mg), amely 1. veszélyességi osztályú mérgező anyag („nagyon veszélyes”). Ez a dózis igen káros lehet az egészségre. Ha a fénycső eltörik, és az ember folyamatosan ki van téve a higanygőz hatásának, akkor a mérgező higany a szervezetben felgyülemlik. A mérgezés tünetei: fejfájás, fáradtság, ingerlékenység, vesebetegségek és agydaganat kialakulásának veszélye.
Elektromos hálózatok
Az elektromos hálózat olyan elektromos berendezésekből áll, amelyek a villanyáram hálózaton belüli elosztására és szétosztására szolgálnak.
A hálózatok a következők: gerinchálózat (gigawattos teljesítménnyel), regionális hálózatok (több száz megawattal), helyi és belső hálózatok, helyiségeken belüli vezetékrendszerek, kapcsolókkal, konnektorokkal, elosztókkal.
Az elektromos vezetékek elektromágneses mezőket hoznak létre. Az elektroszmog emberre gyakorolt hatásai a következők lehetnek: alvászavar, fejfájás, az idegrendszer feszültsége, károsodása, szívritmuszavar, daganatos megbetegedések.
Radioaktív terhelés radioizotóp sugárzás miatt
Radioizotóp – olyan elem izotópja, amely egy másik elemmé történő átalakulása során alfa-, béta- vagy gamma sugarakat bocsát ki. Mesterséges úton előállított radioizotópok neutronokkal való besugárzás (bombázás) hatására jönnek létre, és ezeket széles körben alkalmazzák az orvostudományban részint radioaktív indikátorként, részint sugárkezelés (radioterápia) forrásaként.
Számítógép elektromágneses sugárzása, elektroszmog
Mint minden árammal működő készülék, a számítógép és a monitor is elektromágneses sugárzást bocsát ki. A kibocsátott sugárzást, annak erőssége alapján, csak a mikrohullámú sütőéhez vagy a televízióéhoz lehet hasonlítani. Ily módon a számítógép az elektromágneses sugárzás szempontjából az egyik legveszélyesebb munkaeszközünk.
Használat közben a számítógép és a monitor maga körül elektromágneses mezőt hoz létre, amely ion-mentesíti a környező közeget. Amikor a számítógép és a monitor burka felmelegszik, káros anyagok kerülnek a levegőbe. Ez a levegőt szárazzá és gyengén ionizálttá teszi, miközben speciális szag érezhető, és a légzés gyakran nehezebbé válik.
Természetes, hogy az ilyen levegőt nem tekinthetjük egészségesnek, és belégzése allergiához, valamint légzőszervi megbetegedésekhez vezethet. A monitor erőteljes elektromágneses sugárzási forrás, különösen az oldalsó és hátsó falai nincsenek ellátva olyan védelemmel, mint amilyen magánál a képernyőnél van.
Az elektromágneses sugárzás a legerősebben az immunrendszert, az idegrendszert és a hormonrendszert károsítja. Az immunrendszer a vérbe kevesebb olyan speciális enzimet bocsát ki, amelyek a védelmi funkciót látják el, meggyengül a sejtes immunitás rendszere. A hormonrendszer több adrenalint küld a vérbe, aminek a következményeként megnő a szívre és az érrendszerre nehezedő teher. A vér sűrűbbé válik, és ennek következtében a sejtek oxigénhiányos állapotba kerülnek. A hosszú időn át számítógéppel dolgozó embernek csökken a nemi vágya, potenciazavar és frigiditás is kialakulhat.
Az elektromágneses sugárzás káros hatásaitól véd, illetve azokat mérsékli a séta a friss levegőn, a gyakori szellőztetés, a rendszeres sport, a munkavégzés szabályainak megtartása, jó minőségű, minimális káros sugárzást kibocsátó számítógép és monitor használata, valamint az elegendő pihenés.
Atmoszférikus levegőszennyezés
Az atmoszféra beszennyezése: új fizikai, kémiai és biológiai anyagok bekerülése az atmoszféra levegőjébe, illetve ezek természetes koncentrációinak megváltozása. Forrásaik szerint a szennyező anyagokat két típusra lehet osztani:
- természetes,
- mesterséges.
Az atmoszférikus szennyeződésnek a szennyező anyagok jellege alapján három fajtáját különböztetjük meg:
- fizikai – mechanikus, radioaktív, elektromágneses, zaj és termikus szennyezés,
- kémiai – gáznemű és aeroszol szennyezés. A kémiai szennyező anyagok pl: szén-dioxid, nitrogén-oxidok, kén-dioxid, szénhidrogének, aldehidek, nehézfémek (pb, cu, zn, cd, cr), ammónia, légköri por és radioaktív izotópok,
- biológiai – alapvetően a természet mikrobiális szennyezése, pl. bakteriális spórák, gombák, vírusok általi szennyezés.
Fő szennyező anyagok:
- szén-oxidok,
- nitrogén-oxidok,
- kén-dioxid,
- szénhidrogének,
- aldehidek,
- nehézfémek (pb, cu, zn, cd, cr),
- ammónia,
- légköri por,
- radioaktív izotópok.
A szén-monoxid (co) – színtelen, szagtalan gáz, a fosszilis anyagok nem teljes égésekor jön létre (szén, gáz, olajok) oxigénhiány és alacsonyabb hőmérséklet esetén. Az összes kibocsátás 65% a közlekedésből származik, 21% a kisebb fogyasztásokra és a háztartási szektorra, 14% pedig az iparra jut.
A szén-dioxid (co2) – színtelen gáz, savanyú illattal, ízzel. A szén teljes oxidációjának terméke. Az egyik üvegházhatású gáz.
A kén-dioxid (so2) (kén-dioxid, kén-anhidrid) – színtelen, éles szagú gáz. Kéntartalmú fosszilis tüzelőanyagok elégetésekor, valamint kéntartalmú ércek átalakulása során keletkezik.
Nitrogén-oxidok – gázképző anyag: nitrogén-monoxid (no) és a nitrogén-dioxid (no2) egy közös, nox nevű formulaként egyesülnek. Valamennyi égési folyamat közben keletkeznek nitrogén-oxidok. Minél nagyobb az égési hő, annál intenzívebb a nitrogén-oxidok képződése. További nitrogén-oxid-képzők az ipari üzemek, amelyek nitrogén műtrágyákat, salétromsavat, nitrátokat, anilin festékeket, nitro-vegyületeket gyártanak. A levegőbe kerül belőlük 65 millió tonna évente. A közlekedésre 55%, az energiára 28%, az ipari vállalatokra 14%, a kisebb fogyasztókra, háztartási szektorra pedig 3% jut.
Ózon (03) – jellegzetes illatú gáz. Erősebb az oxidáló hatása, mint az oxigénnek. Az összes levegőszennyező anyag közül ezt tekintik a leginkább mérgezőnek. Fotokémiai folyamatok eredményeképpen alakul ki, nitrogén-dioxid, valamint illékony szerves vegyületek jelenlétében.
A szénhidrogének – a szén és a hidrogén alkotta vegyületek.
Az ólom (pb) – ezüstszürke, mérgező fém, bármely formája mérgező. Széles körben használják a festékgyártásban, lőszerek gyártására stb.
Az ipari porok, képződési mechanizmusuktól függetlenül, 4 alosztályra oszthatók:
- mechanikai por – a termékek bomlása során keletkezik valamely technológiai folyamat esetén;
- szublimált por – hűtésre használt gázok párájának kondenzációja következtében alakul ki, ipari eszközök, berendezések, erőművek bocsátják ki.
- szálló pernye – füstgázban, tűzálló üzemanyag maradékban szuszpenzióban található meg, égésekor belőle származnak az ásványi anyagok;
- ipari korom – ipari kibocsátású, nagyon finom szén, tökéletlen égéskor, illetve a szénhidrogének termikus bomlása során keletkezik.
Röntgensugárzás okozta radioaktív terhelés
A röntgen sugárzás – elektromágneses hullámokat jelent, olyan foton energiát, amely az ultraibolya (UV) sugárzás és a gamma-sugárzás közötti energiaskálán helyezkedik el. A röntgensugarak a töltött részecskék (főként elektronok) erős gyorsulásakor, illetve az atomok vagy molekulák elektronfelhőinek nagyenergiájú átmenete során keletkeznek.
Alkalmazása széleskörű: orvosi diagnosztika (röntgen és ct), orvosi terápiák (sugárkezelés), ipar (anyaghibák megtalálása sínekben, hegesztéskor), kristálytan, kémia, biológia, anyagszerkezeti vizsgálatok, biztonsági ellenőrzés (repülőterek).
Természetes röntgensugárzás: a földön az elektromágneses sugárzás a röntgen tartományban az atomok ionizálásának eredményeképpen, radioaktív kisüléskor és magreakciók során, valamint kozmikus sugárzás következtében keletkezik. A más égitesteken keletkező röntgen sugárzás nem éri el a föld felszínét, mivel az atmoszféra teljesen elnyeli.
A sugárzás számokban:
- természetes sugárzás: 2 mSv évente. (Megengedett terhelés: 1 mSv évente átlagban 5 év alatt, de nem több, mint 5 mSv évente.)
- megengedett sugárterhelés orvosi kutatások esetén évente: 1 mSv.
- fogászati röntgen: kevesebb, mint 0,01 mSv.
- mammográfia: 0.2-0,5 mSv.
- pajzsmirigy szcintigráfia: 0,9 mSv.
- mellkas ct: 4-7 mSv.
- hasi ct: 9-16 mSv.
- tüdő védőfóliás fluorográfia: 0,5 mSv.
- tüdő digitális fluorográfia: 0,07 mSv.
- röntgen ellenőrzés a repülőtéren: 0,0003-0,0004 mSv.
- ultrahang és mri: a szervezetre semmilyen sugárterhelést nem jelent.
Vibrációs terhelés
A vibráció olyan mechanikus rezgéses mozgás, amely közvetlenül hat az emberi testre. Azon tényezőkhöz tartozik, amelyek nagy biológiai aktivitással rendelkeznek. A szervezet különböző rendszereinek reakcióiban fontos szerepet játszanak a vesztibuláris, a mozgató, a látó, a bőr és az egyéb analizátorok.
Az emberi test biokémiai tulajdonságai fontos szerepet játszanak a vibráció szubjektív értelmezésében. A rezgések szervezetre történő hatását a következő jelenségek határozzák meg: a kontakt felületre kiterjedő fizikai hatás; a szöveti ingadozások mértéke; a szervekben és a szövetekben végbemenő közvetlen reakcióhatás; valamint a mechanoreceptorok irritációja, ami neuroreceptoros és szubjektív reakciókat vált ki.
Az eddigi kutatások hangsúlyozzák a központi idegrendszer reflexszabályozó hatásának szerepét azáltal, hogy a vibráció hatása alatt lévő személyeknél funkcionális elmozdulások keletkeznek a neuromuszkuláris rendszerben. A vibráció következtében keletkezett funkciózavarok a központi idegrendszer szabályozó hatására, valamint az izmok közvetlen sérülésének a hatására alakulnak ki. Eközben a diffúz elmozdulás túlsúlya a szuperspinális szerkezetek tevekénységének változásaival magyarázható, ugyanakkor az izmokban végbemenő helyi elváltozások az izmok közvetlen serülésével állnak kapcsolatban.
A lokális vibráció hatására különösen érzékenynek bizonyultak a szimpatikus idegrendszer azon részei, amelyek a perifériás erek állapotát szabályozzák, valamint a periférikus idegrendszer ama részei, amelyek a vibrációs érzékenységgel és tapintóképességgel kapcsolatosak.
Bizonyították, hogy a véredények serüléseinek irányát elsősorban a befolyásoló vibráció paraméterei határozzák meg. A kapillárisokban létrejövő görcsös jelenségek 35 hz-nél magasabb frekvenciájú rezgésnél keletkeznek, alacsonyabb frekvencia esetén viszont inkább a kapillárisok renyhesége vagy görcsös-renyheségi állapota jellemző. A 35-250 hz frekvenciatartomány leginkább a véredények görcséinek kialakulásában jelent veszélyt.
A vibráció közvetlen zavart okozhat a munkavégzésben, vagy közvetett módon rossz hatással lehet az ember munkaképességére. Egyes szerzők szerint a vibráció egyfajta erős stressz tényezőként szerepel, amely rossz hatással van az emberi pszichomotoros teljesítményére, érzelmi és szellemi tevekénységére, valamint növeli a balesetek kockázatát.
A legutóbbi években kiderült, hogy a vibráció, mint a zaj is, energiaátadás útján hat az emberi szervezetre. Ezért a rezgést sebességbeli spektruma szerint kezdték el jellemezni, amelyet centiméter/másodpercben, a zajt pedig decibelben mérik. A vibráció legfelső határaként feltételesen a 5×10-6 cm/mp sebességet jelölték meg.
A vibráció közvetlenül a vibráló testtel, illetve más, vele érintkező kemény testekkel történő érintkezés útján érezhető (észlelhető). A rezgés forrásával való érintkezéskor, amely alacsonyabb frekvenciájú hangokat (basszus) hoz létre, a hanggal együtt rezgés is észlelhető.
A hosszan tartó vibráció hatása a dolgozók szervezetében előbb működési zavarokhoz, majd betegségekhez vezethet. E patológiai folyamat átfogó elemzése alapjául szolgált annak, hogy ezt a foglalkozási ártalmat független kórformának – vibrációs betegségnek – tekintsük.
A vibrációs betegség az összes szakmai betegség között vezető helyet foglal el. Ennek oka, hogy az emberek gyártás közben kézi szerszámgépeket használnak, illetve az is, hogy a korszerű munkafolyamatok jellege következtében a vibráció szervezetre gyakorolt hatásának ideje növekedik. A vibrációs betegség kifejlődésének veszélye nő a vibráció erősségének és időtartamának növekedésével, miközben lényeges az egyéni érzékenység.
Az alacsony frekvenciájú általános vibráció, különösen a rezonanciatartományban, a porckorongok és a csontszövetek elhúzódó traumáját, a hasüregi szervek eltolódását, a gyomor és a belek simaizmainak mozgékonyságbeli elváltozását okozhatja. Emellett a deréktájon fájdalmat is kiválhat, valamint a gerinc degeneratív elváltozásaihoz, azok progressziójához, krónikus ülőidegzsábához és gyomorgyulladáshoz vezethet. Azon nőknél, akik hosszú ideig általános vibrációs hatás alatt állnak, gyakrabban fordulnak elő nőgyógyászati betegségek, spontán abortusz, koraszülés. Az alacsony frekvenciájú vibráció nők esetében a kismedencei vérkeringés elégtelenségét válthatja ki.
Ionizáló sugárzás
Az ionizáló sugárzás – mikrorészecskék és fizikai mezők különböző fajtái, amelyek alkalmasak az anyag ionizálására. Szűkebb értelmezésben az ionizáló sugárzáshoz nem tartozik hozzá az ultraibolya (UV) sugárzás és a látható fény tartománya, amely egyesek szintén lehet ionizáló. A mikrohullámú és radiofrekvenciás sugárzás nem ionizáló.
Az ionizáló sugárzás legjelentősebb fajtái: rövidhullámú elektromágneses sugárzás (röntgen- és gamma-sugárzás), töltött részecskék: béta-részecskék (elektronok és pozitronok), alfa-részecskék (a hélium-4 atommagja), protonok, egyéb ionok, müonok stb., valamint a neutronok.
A természetben az ionizáló sugárzás általában radionuklidok spontán radioaktív szétesésekor, valamint nukleáris reakciók során keletkezik. Ide tartozik még a föld mélyéből a felszínre jutó radon gáz, továbbá a kozmikus sugárzás.
Az ionizáló sugárzás mesterséges forrásai a mesterséges radionuklidok, amelyek alfa-, béta- és gamma-sugarakat bocsátanak ki, az atomreaktorok (neutron- és gamma-sugár-kibocsátás), radionuklid jellegű neutronforrások, részecskegyorsítók (töltött részecskéket, valamint fékező fotonsugárzást bocsátanak ki), valamint röntgen vizsgálatokhoz alkalmazott radiológiai készülékek.
Az ionizáló sugárzás elleni biológiai védelemként szolgálnak a következő anyagok: antioxidánsok, c-, a-, e-vitamin, karotinoidok, mikroelemek (se, cu, fe, n, zn), coq-10, valamint a szuperoxid-diszmutáz. A teljes értékű fehérjék fogyasztása hatékonyabbá teszi az antioxidánsokat, a jód bevitele elősegíti a radioaktív jód kivezetését. A helyes étkezés, a megfelelő táplálékkiegészítők fogyasztása tehát hozzájárul az ionizáló sugárzás elleni védelemhez.
Mikrohulámú sugárzás
A mikrohullámú sugárzás, magas frekvenciájú sugárzás – olyan elektromágneses sugárzás, amely magába foglalja a radiohullámok centiméteres és milliméteres tartományát (1 cm-től 1 mm-ig – vagyis 20 ghz frekvenciától 300 ghz-ig). Ugyanakkor az infravörös, a terahertz, a mikrohullámú sugárzás és az ultramagas frekvenciájú rádióhullámok közötti határok csak megközelítőleg adhatók meg, és különbözőképpen határozhatók meg. A magas intenzitású mikrohullámú sugárzást mind a háztartásokban, mind ipari felhasználásra alkalmazzák különböző tárgyak kontaktus nélküli felmelegítésére (élelmiszerek, fémek ipari feldolgozása). E berendezések fő eleme a magnetron. Alkalmazzák még radarként (radiólokáció) is. Ez a sugárzás veszélyes terhesség idején. Az agyi funckiók zavarához, rákos megbetegedéshez, az immunrendszer meggyengüléséhez és látásromláshoz vezethet.
Rádióhullámok
A rádióhullámok (rádiófrekvencia) tartománya 5 ×10−5- 1010 méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzást jelent (6 × 1012 hz-től néhány hz-ig terjed). A rádióhulllámokat adatok átadásának céljából használják fel.
A rádiófrekvenciák általában elektromágneses ingadozásokhoz tartoznak. Túl erős hatásuk alvászavarhoz, az immunrendszer hatékonyságának csökkenéséhez, látásromláshoz vezet.
Televízió vevőkészülékek
A televízió elektromágneses hullámokat bocsát ki. Az elektromos sugárzás forrásától kétszeres távolságra történő eltávolodáskor a mező feszültsége negyed részére csökken. A legegyszerűbb megoldás a sugárzás minimálisra történő csökkentésére – nem szabad túl közel ülni a tv-hez.
A televízió és a szem közötti optimális távolság a képernyőátló több mint ötszöröse. A televíziós sugárzás az idegrendszer túlterheléséhez, látásromláshoz, fejfájáshoz vezethet.