Vírusok

A vírus szubmikroszkopikus biológiai organizmus, amely nem sejtes szerveződésű és csak parazitaként az élőlények sejtjeiben képes szaporodni. Minden életformának, növényeknek, állatoknak, gombáknak, egysejtű eukariótáknak és baktériumoknak megvannak a vírusos fertőzéseik.

Alpha vírus

Az alpha vírus a togaviridae családba tartozó egyik nemzetség (genus). (A másik nemzetség a rubi vírus.)
Az alpha vírus fertőzések lázzal, ízületi fájdalommal és maculopapularis kiütésekkel járnak. Gyerekeknél a fertőzés ritkább, de ha mégis megjelenik, a tünetei gyengébbek és kevésbé érintik az ízületeket.
Az alpha vírus fertőzéseknek nincs hivatalos gyógymódjuk, és nincs ellenük előállított vakcina.
Az egyik legismertebb alphavírus (összesen több mint 20-féle létezik) az afrikai eredetű chikungunya, ezt az aedes aegypti szúnyog csípése terjeszti. Főbb tünetei: láz, ízületi fájdalmak (inkább a kisízületeknél), hidegrázás, fejfájás, fényérzékenység, hányinger és hasi fájdalom. Kiütések vagy kezdettől fogva, vagy 2-3 nap elteltével jelentkeznek, leginkább a törzsön és a végtagokon.
A gyógyulás néhány hétig tart, idősebbeknél komoly tünetek maradhatnak vissza.

A chikungunya mellett érdemes megemlíteni a venezuelai equine álomkórt, valamint a kelet- és nyugat-amerikai equine álomkórt okozó vírust.

DNS-tartalmú vírusok

Ezek a vírusok egyszálú vagy kettős szálú dns-t tartalmaznak, genetikai anyagukban lineáris vagy cirkuláris genommal. A dns az összes vírusfehérje információját tartalmazza. A baktériumokat megfertőző vírusokat bakteriofágoknak nevezzük.

A DNS-tartalmú vírusok a következők:
1 – variola (himlő) vírusok;
2 – herpes vírusok;
3 – adeno vírusok;
4 – papova vírusok;
5 – hepadna vírusok;
6 – parvo vírusok.

A DNS-tartalmú onkogén (daganatkeltő) vírusok 5 csoportba sorolhatók:
1. Polyoma vírusok – simian vírus 40 (sv40), egér polyoma vírus és humán polyoma vírusok vk és jc.
2. Papilloma vírusok – 16 humán papilloma vírus (hpv), számos állati papilloma vírus.
3. Adeno vírusok – 37 humán vírus és számos állati adeno vírus (így 24 majom vírus and 9 marha vírus)
4. Herpes vírusok – herpes simplex vírus, human cytomegalovírus, epstein–barr vírus, valamint főemlősök, lovak, tyúkok, nyulak és békák onkogén vírusai.
5. A hepatitis b vírushoz hasonló vírusok – humán hepatitis b vírus, észak-amerikai mormota hepatitis vírus, ürge hepatitis vírus, kacsa hepatitis vírus.

Flavi vírusok

A flaviviridae családhoz tartozó vírusok átlagos átmérője 45 nm, egyszálú dns-sel. Több mint 70 fajuk ismert. Szúnyogok, más rovarok (acarida) és emlősök egyaránt terjesztik.
Az általuk okozott betegségek többek között: sárgaláz (közülük ez a leggyakoribb), japán agyvelőgyulladás, kullancs által terjesztett agyvelőgyulladás, dengue-láz, nyugat-nílusi láz, murray-völgyi agyvelőgyulladás.

Papillomavírus

A humán papillomavírus (hpv) olyan vírus, amely nemi érintkezés vagy intim kapcsolat útján terjed a külső nemi szervek fertőzött bőrén vagy nyálkahártyáján keresztül.
A méhnyak és egyéb szövetek sejtjeit malignus (rákos) sejtekre változtató képességük alapján alacsony és magas onkogén kockázatú vírusokra osztódnak.
Az alacsony onkogén kockázatú papillomavírusok a férfi és női genitálián kondilómák (szemölcsök) keletkezését idézik elő.

A magas onkogén kockázatú papillomavírusok képesek prekancerózisokat és méhnyakrákot, péniszrákot és az anogenitális környék rákját okozni.

Paramyco vírusok

A paramyxo vírusok okozzák a kanyarót, a mumpszot, a parainfluenzát, a baromfipestist és a kutyák szopornyicáját.
A parainfluenza vírus gyakran áll az akut légúti betegségek hátterében. Felnőtteknél elsősorban a gégét támadja meg (gégegyulladás, rekedtség) és könnyebb lefolyású, gyerekeknél azonban súlyosabb panaszokat okoz, és gyakran általános mérgezési tünetekkel jár együtt.
A humán parainfluenza vírus 3. Típusa által okozott fertőzés különösen a másfél évesnél fiatalabb gyermekeknél vezet súlyos betegséghez (asztmás légcsőhurut, tüdőgyulladás).
A paramyxo vírusok igen érzékenyek a környezeti hatásokra: fertőtlenítő szerektől és 50 celsius-foknál magasabb hőmérsékleten elpusztulnak. Cseppfertőzéssel és testi kontaktus révén egyaránt terjednek.

A legsúlyosabb esetek (kanyaró és mumpsz) gyerekkorban fordulnak elő. Ilyenkor már a betegség gyanúja esetén fontos az elkülönítés, mert a betegek a lappangás idején is fertőznek.

Spuma vírusok

A spuma vírust macskáknál mutatták ki, és a kutatók összefüggésbe hozzák ízületi bántalmakkal. Embereknél a fertőzés tünetmentes, és nem tudunk olyan betegségről, amelynek kialakulásáért ez a vírus felelős volna.

3-as típusú humán herpeszvírus

Varicella zoster – hhv-3, 3-as típusú herpesz (varicella-zoster vírus). A vírus fő terjedési útvonala a levegő és a kontakt (hólyagos váladék útján). A varicella-zoster-vírussal való elsődleges fertőzés általában bárányhimlőben nyilvánul meg. A legtöbb gyermek jól átvészeli a betegséget.

A bárányhimlő gyógyulásakor a varicella zoster vírus nyugvó, inaktív állapotban a szervezetben marad, mégpedig a gerincvelői érző idegdúcokban. Amikor a szervezetet nagyobb megterhelés éri vagy valamilyen egyéb okból gyengül le az immunrendszer, az övsömört okozó vírus aktiválódik. Ilyen helyzet adódhat általános legyengült állapotban (pl. Idős korban, baleset után), szteroid kezelés vagy kemoterápia következtében.

Baktériumok

A baktériumok egysejtű, többnyire néhány mikrométeres sejtes mikroorganizmusok. A baktériumok prokarióta szervezetek, tehát szemben az állatokkal és más eukariótákkal, nincs sejtmagjuk és más membránnal határolt sejtszervecskéjük. Változatos megjelenésűek: sejtjeik gömb, pálcika, csavart alakúak lehetnek.

Helicobacter pylori

A helicobacter pylori a legelterjedtebb emberi gyomor-bélrendszeri kórokozó, az emberiség 50 százalékában jelen van. Hazánkban a felnőttek helicobacter pylori átfertőzöttsége 50-60 százalék közötti.

A baktérium a korábban sterilnek vélt gyomor-nyálkahártya felszíni nyákrétegein belül telepszik meg. Csak emberről emberre terjed, a fertőzés útja a széklettel szennyezett kéz, ételek, tárgyak szájüregbe jutása. Jelenleg nem bizonyított a szájból szájba terjedés, illetve a  szennyezett orvosi eszközök útján való átvitel.

A helicobacter-fertőzés számos kórképpel – krónikus aktív gyomorhurut, fekélybetegség, óriásredős gyomorhurut, alacsony malignitású gyomor-bélrendszeri nyiroktumor, gyomorrák – megalapozottan összefüggésbe hozható, de a fertőzés önállóan egyik kórképet sem váltja ki törvényszerűen.

Staphilococcus aureus
 

Gyakran megtalálható az emberi bőrön, és a felnőtt népesség mintegy 25-30%-ában kimutatható az orrnyálkahártyáról.
A s. Aureus ebben a formában jelen lehet anélkül, hogy károsítaná a gazdaszervezetet vagy tüneteket okozna. Amennyiben azonban a beteg bőrén például sérülés vagy műtéti beavatkozás miatt folytonossághiány jön létre, illetve az egyén immunrendszere gyengül, fertőzést okozhat. Gyakran okoz helyi bőrfertőzéseket, például follikulitiszt (szőrtüszőgyulladást), furunkulust (kelést) és impetigót (ótvart).
A fertőzés következményeként kialakulhatnak tályogok, a fertőzés ráterjedhet a csontokra (oszteomielitiszt okozva), a tüdőre (pneumonia), betörhet a véráramba (bakteréma vagy szepszis), ráterjedhet a szívre (kialakulhat szívbelhártya gyulladás, endokarditisz, amely a szívbillentyűk károsodásához vezethet), és érinthet más szerveket.
A staphylococcus másokat is megfertőzhet, mivel a fertőzött vagy kolonizált egyénekről bőrkontaktus útján vagy fertőzözz tárgyak közvetítésével – például piszkos törölköző vagy borotva közös használatával – másokra is átterjedhet.

Streptococcus pneumonea

Más néven pneumococcus, gyakran található meg a légutakban, és súlyos megbetegedések kiváltására képes, elsősorban gyermekeknél, ahol zárt közösségekben járványos lehet az előfordulás.
A pneuomococcus által okozott betegségek: középfülgyulladás, arcüreggyulladás, tüdőgyulladás, agyhártyagyulladás, vérmérgezés, gennyes ízületi gyulladás. Ezeket a betegségeket más baktériumok is okozhatják, de a pneumococcus szerepe kimagasló.

Bizonyos törzsek a felsorolt betegségek bármelyikének szövődményeként életveszélyes véráramfertőzést okozhatnak.

Streptococcus pyogenes (str. Haemoliticus a)

Tenyésztési, biokémiai tulajdonságaikban eltérő, szerológiailag is heterogén baktériumok.
Gyakran megtelepednek a bőrön és a nyálkahártyákon, különösen a hideg évszakban a gyakoriságuk az orrgaratban elérheti 25%-ot. Terjedésük cseppfertőzéssel vagy piszkos kéznek a szájjal való érintkezése útján történik.
Pharyngitis, tonsillitis, skarlát, cellulitis, orbánc, pyoderma, impetigo képében okozhat fertőzést. Külön forma a streptococcus toxikus sokk szindróma, mely általában cellulitis, fasciitis, bakterémia szövődményeként alakul ki, klinikai tünetei hasonlóak a szeptikus sokkhoz, a halálozás elérheti a 30%-ot.
A nasopharyngealis fertőzés arra fogékony egyének esetében második betegséget is okozhat: akut reumás láz kíséri. Különböző megnyilvánulási formái: akut vándorló polyarthritis, sydenham chorea, bőr alatti csomók, csontos kiemelkedések, szívbelhártya-gyulladás (endocarditis), szívizomgyulladás , a legsúlyosabb szövődménye az akut szívbillentyű-károsodás.
További ritka szövődmény az akut glomerulonephritis (bright-kór). A streptococcusok szerocsoportjai a latin abc nagybetűivel vannak jelölve, a csoportosítás az antigénszerkezet alapján történik.
Az a-csoport tagjai a legfertőzőbb kórokozó streptococcusok. Legjelentősebb képviselőük a streptococcus pyogenes, más néven húsevő baktérium. Nevét onnan kapta, hogy előszeretettel szaporodik el sebekben vagy gyulladt bőrterületeken, és főként erősen szennyezett sebek vagy legyengült állapotú betegek esetén akár amputáció is szükséges lehet a beteg gyógyulása céljából.
Az emberek többsége tünetmentesen hordozza, egyben üríti a kórokozót. Leginkább a felső légutak közvetítésével, cseppfertőzéssel terjed.
Betegség akkor alakul ki, ha a szervezet immunrendszere valamilyen okból legyengül vagy olyan új s. Pyogenes alfajjal találkozik, amely iránt a védettség még nem alakult ki.

Streptococcus mitis

Egészséges emberek szájüregében, légúti nyálkahártyáin, bélcsatornájában megtalálható.

Foghúzás, tonsillectomia vagy kisebb traumák alkalmával, a véráramba kerülve, a szívbillentyűkön megtelepedhet, ahol szubakut bakteriális endocarditist képes okozni. Ritkán az agyhártyát vagy a húgyutakat is fertőzheti.

Vaillonella alcalescens

Az emberi periodontalis tasakban talált baktérium. Feltehetően oki szerepe van a periodontitis létrehozásában és fenntartásában.

Vaillonella dispar

A veillonellák a szájüreg, a bél és a felső légutak feltételesen patogén flórájának képviselői. A veillonella az ún. Parodontális mikroorganizmusok közé tartozik, amelyek szelektíven felhalmozódnak a betegségek által leggyakrabban érintett fogakon (a foghasadékok területén és a fogközti felszíneken), fogászati plakkokat képezve. A szerves savak képződése a zománc felszínén felgyorsítja a mineralizációs folyamatokat, ami mikroüregek kialakulásához vezet a zománcban, amelyek mikroorganizmusokkal és anyagcseretermékeikkel vannak tele. A foglepedék mikroflórája, beleértve a veilonellát is, fontos szerepet játszik a foggyökérhártya-gyulladás (periodontitis) kialakulásában. Más mikrobákkal együtt a szájüreg, az orrgarat és a hasüreg gennyképződéssel járó gyulladásos betegségeit okozzák.

Gombák

A gombák eukarióta sejtekből álló, egy- vagy többsejtű, általában telepes felépítésű, fotoszintetizáló pigmenteket nem tartalmazó, kitintartalmú sejtfallal rendelkező élőlények, melyek az élővilág egy önálló országát alkotják, mert a gombák a növényekkel ellentétben és az állatokhoz hasonlóan heterotrófok, azaz szénszükségletüket szerves anyagokból, energiaszükségletüket pedig kémiai anyagokból fedezik.

Aspergillus terreus

Az aspargillus nemhez tartozó kórokozó, szaprofita gomba. Mindenütt elterjedt: a talajban, a levegőben, a régi könyvekben, a tollpárnákban, a légkondicionálókban és a párásítókban. Az aspergillus terreus nagy telepei a meleg és nedves talajban, különösen a művelt területeken találhatók.
Az aspergillus terreus okozta fertőzés gyakrabban fenyegeti az immunhiányos egyéneket, sokféle fertőzést okozva. Az immunológiai reaktivitás csökkenésének fő okai a hiv vírus, a leukémia, a citosztatikumok és a szisztémás kortikoszteroidok használata, a kezeletlen cukorbetegség.
Az aspergillus terreus az aspergillus nemhez tartozó más gombákkal együtt mikózist okoz. Főként a légutakat érinti, ritkábban érintett a szív- és érrendszer (myocarditis, pericarditis, gyulladásos szívbetegségek), a központi idegrendszer (agytályogok, meningitis). A kellő immunválaszt mutató személyek aktív tünetek nélkül is hordozhatják a fertőzést.
Az aspergillus terreus antigéneknek való tartós kitettség allergiás reakciót okoz, amely allergiás rhinitishez, allergiás bronchopulmonális aspergillosishoz (aspergillus gombák spórájával szemben kialakuló túlérzékenység),  vagy hörgőasztmához vezet. Az aspergillus terreushoz kapcsolódó egyik legveszélyesebb betegség a tüdő aspergilloma, amelynek során a tüdőüregben gombakolóniák telepednek meg. A mikózis előrehaladtával a gomba micéliuma belenő az érfalakba, nekrózisos területeket képezve. Ennek következtében kialakulhat akut invazív aspergillosis, akut tüdőaspergillosis vagy aspergillaris tracheobronchitis.

Candida albicans
 

A bélrendszerben normál körülmények közt is előforduló élesztőgomba. Egészséges embernél nem okoz problémát, mert szaporodását a jótékony mikroorganizmusok kordában tartják. Ez utóbbiak elpusztítása antibiotikumokkal, fogamzásgátlókkal, egészségtelen táplálkozással lehetővé teszi a candida elszaporodását.

Ez kellemetlen tünetekkel jár: emésztési problémák, bélműködési zavarok, fogyási képtelenség, hüvelygyulladás, fül- és arcüreggyulladások, viszkető bőrjelenségek.

Candida glabrata
 

A bélrendszerben normál körülmények közt is előforduló élesztőgomba. Egészséges embernél nem okoz problémát, mert szaporodását a jótékony mikroorganizmusok kordában tartják. Ez utóbbiak elpusztítása antibiotikumokkal, fogamzásgátlókkal, egészségtelen táplálkozással lehetővé teszi a candida elszaporodását.
Ez kellemetlen tünetekkel jár: emésztési problémák, bélműködési zavarok, fogyási képtelenség, hüvelygyulladás, fül- és arcüreggyulladások, viszkető bőrjelenségek.
A glabrata gyakran izolálható az emberi test felületéről, mérete kisebb, mint a candida albicans gombáé. Intracellulárisan (sejten belül) gyakori.
A candida krusei és a candida glabrata ellenállóbbak a jelenleg használatos gombaellenes gyógyszerekkel szemben, kiirtásuk nehezebb.

Candida insectamens
 

Korhadó fákban fejlődő esőerdei és szavannai rovarlárvákon izolálták, humán vonatkozása nem ismert. Feltételezhető, hogy a többi újonnan talált fajhoz hasonló módon, csökkent immunitású állapotok esetén kórokozó lehet.

Candida krusei
 

A bélrendszerben normál körülmények közt is előforduló élesztőgomba. Egészséges embernél nem okoz problémát, mert szaporodását a jótékony mikroorganizmusok kordában tartják. Ez utóbbiak elpusztítása antibiotikumokkal, fogamzásgátlókkal, egészségtelen táplálkozással lehetővé teszi a candida elszaporodását.
Ez kellemetlen tünetekkel jár: emésztési problémák, bélműködési zavarok, fogyási képtelenség, hüvelygyulladás, fül- és arcüreggyulladások, viszkető bőrjelenségek.

A candida krusei és a candida glabrata ellenállóbbak a jelenleg használatos gombaellenes gyógyszerekkel szemben, kiirtásuk nehezebb.

Trychopython mentagrophytes

A trichophyton gombafajok az ember és a gerinces állatfajok keratinban dús szöveteiben okoznak fertőzést.

Főképpen a hajas fejbőr, a hajszálak, a piheszőrös bőr, a hajlatok, a lábujjak és a köröm fertőzéseiben fordulnak elő.

Trychopyton terrestra

A trichophyton gombafajok az ember és a gerinces állatfajok keratinban dús szöveteiben okoznak fertőzést.

Főképpen a hajas fejbőr, a hajszálak, a piheszőrös bőr, a hajlatok, a lábujjak és a köröm fertőzéseiben fordulnak elő.

Paraziták

Az élősködő vagy parazita egy másik faj (a gazdafaj) élő egyedeinek testében vagy testfelszínén él, és annak testéből táplálkozik. A gazda testének belsejében élnek az endoparazita, a test felszínén pedig az ektoparazita fajok. A gazda egy-egy sejtjén belül élő endoparaziták az ún. intracelluláris paraziták.

Ascaris lumbricoides

Az orsóféreg világszerte előforduló hengeresféreg (nematoda). Sárgás színű, merevtestű, 15-30 cm hosszú féreg, mely köztigazda nélkül terjed. A peték ürüléskor éretlenek, a talajban megfelelő hőmérsékleti és nedvességi viszonyok között 3-4 hét múlva válnak fertőzőképessé.
A fertőzés szájon keresztül történhet, szennyezett piszkos kézzel, emberi széklettel, vagy szennyvíziszappal trágyázott és nyersen fogyasztott zöldségfélékkel.
A mozgó lárvák a bélfalon keresztül, a portalis vénás keringésbe jutnak, majd a májon, a vena cava inferioron és a jobb szívfélen keresztül a tüdőbe vándorolnak. (a bél nyirokútjain keresztül szintén továbbjuthatnak a tüdő felé a lárvák.) A lárvák a tüdő léghólyagjain keresztül a nagyobb légutakba vándorolnak, majd a felköhögött lárvákat lenyelve ismét a vékonybélbe jutva kb. 2 hónap múlva fejlődik ki az ivarérett féreg parazita, mely a vékonybélben élősködik.

Opistorchis felineus
 

Macska-májmétely. Gazdái: a macska, kutya, róka, patkány, de az emberben is előfordul. Hossza: 7-15 mm.
Tartózkodási hely: epeutak, a hasnyálmirigy kivezetőcsöve. A fertőződés nyers halhús fogyasztásával történik.

A fertőzöttség gyakorta tünetmentes, de erős fertőzöttség epeúti gyulladásokat okozhat.

Bővítés folyamatosan…