A pulzusvizsgálat
A pulzusvizsgálat megértéséhez legalább alapjaiban ismernünk kell a keringési rendszer működését.
A szív és az általa létrehozott hullám
Ereink behálózzák az egész testet. A vér áramlása a szív kamráiból indul, majd az artériákon és a hajszálereken keresztül eléri a test legtávolabbi részeit, ahonnan a vénákon keresztül visszatér a pitvarokba. A szerteágazó keringési rendszernek folyamatosan reagálnia kell a test különböző változó igényeire. (Például bármilyen fizikai munka elvégzéséhez az izmok fokozott vérellátására van szükség, az étel megemésztéséhez pedig a gyomornak és az emésztőrendszernek van szüksége több vérre.) Tehát a vér kezdeti lendülete a szívből indul, majd ez az impulzus az artériákban pulzushullámként jelenik meg.
A keringési rendszernek ugyanilyen módon kell reagálnia az összes belső szerv egyéni szükségletére. Ez a változó szükségletekre való reagálás elsősorban a szívritmus változásában nyilvánul meg. (A szív mintha figyelné a belső szervek működését, és alkalmazkodik azok szükségleteihez.) A pulzushullám változása a szívritmus változásának következménye.
Annak érdekében, hogy a szív minden szervet vérrel lásson el, az idegrendszer összegyűjti a szervek és rendszerek szükségleteire vonatkozó információkat, és szabályozza a szív és az erek működését. A szív határozza meg a vérkeringés egészének ritmusát, hiszen amíg a szív ver, a vér pulzál az artériákban. A szív változása – elgyengülése, felerősödése – az elsődleges jel, és a vér artériákban történő pulzálása a másodlagos. A pulzusvizsgálat célja tehát annak megállapítása, hogy a keringési rendszer hogyan reagál a belső szervek és testrendszerek igényeire.
Összefoglalva: a belső szervek igényeire adott kezdeti válasz a szívritmus változása. A pulzushullám szerkezete a változó szívritmus következménye.
Hagyományos pulzusvizsgálat
A tibeti gyógyászat hagyományos pulzusvizsgálata során a pulzushullámot a csukló 6 pontján vizsgáljuk – hármat-hármat a jobb és bal oldalon. A pulzushullám attól függően változik, hogy egy adott szerv vagy rendszer hogyan működik. A tapintás során ezeket a változásokat érezzük a 6 – vizsgált – pontban. A felszíni és a mély pulzushullám minősége alapján nagyon sok információ leolvasható. A pulzusvizsgálat egy nagyon összetett, különleges művészet.
Eszközös (digitális) pulzusvizsgálat
A VedaPulse digitális pulzusdiagnosztikában a vizsgálat tárgya a szívritmus változása. A szív minden egyes ciklusának időtartama eltér az előzőtől. A készülék ezt ezredmásodperc pontossággal állapítja meg. A szívciklusok időtartamának szekvenciális változása összetett ritmust alkot, amelyet a program elemez.
Bár a pulzushullám és a szívritmus változása (szívritmus-variabilitás) látszólag különböző dolgok, de összehasonlításuk esetén számos hasonlóság fedezhető fel.
A hagyományos és az eszközös pulzusvizsgálat közötti különbség
A szívfrekvencia egymástól – néhány ezredmásodperccel – eltérő változásai a pulzushullám finom rezonanciájává alakulnak át, mely rezgések a test sajátos területein észlelhetőek. Ezeken a pontokon a szív által adott minden frekvencia megfelel egy-egy belső szervnek vagy rendszernek. A pulzushullám tehát egy másodlagos ritmus, amit a tapintásos pulzusvizsgálat során megfigyelünk. Ezt a ritmust (jelet) számos tényező befolyásolhatja – artériák állapota, plakkok jelenléte -, megnehezítve a tiszta pulzushullám kialakulását.
A tibeti – valamint a kínai és indiai – gyógyászat pulzusvizsgálata évezredes tapasztalatra nyúlik vissza a szív zenéjének meghallgatásában, de mivel az ujjakkal nem tudjuk mérni a szívfrekvencia ciklusának ezredmásodpercekben mérhető változásait, ezért a pulzushullámból olvasunk.
A VedaPulse közvetlenül a szívfrekvenciát – az elsődleges jelet – vizsgálja, így képes olyan részleteket rögzíteni, melyek a másodlagos ritmust vizsgálva nem állnak rendelkezésre.
A három energetikai együttható
A három energetikai együttható – a tudati minőségen túl – az elemi energiák biológiai megnyilvánulásai.
Sorban:
- szél (tib. rlung; szkt. vata),
- epe (tib. mkhris pa; szkt. pitta),
- nyálka (tib. bad kan; szkt. kapha).
Ezek alkotják azokat a – mind pszichikai, mind fizikai – dinamikus energiákat, melyek irányítanak minden biológiai, pszichológiai, pszicho-patológiai és érzelmi funkciót. Felelősek a szövetek kialakításáért, az egészség fenntartásáért, egyensúlyban tartják a testi rendszereket, a tápanyagot energiává és testalkotó anyagokká alakítják át, valamint összegyűjtik és eltávolítják a salakanyagokat. Ők tartják fenn az életet.
Kiegyensúlyozott, együttműködő állapotukban segítik a test fejlődését és fenntartják annak normál működését – ilyenkor teremtő erőkként[1] funkcionálnak. Együttműködő, kiegyensúlyozott állapotuk megzavarodása kibillentséghez, betegséghez[2], öregedéshez vezet, együttműködésük teljes szétesése, végső felbomlása pedig halálhoz. Romboló működésük esetén ártó erőkként[3] hatnak.
Erre utal egyik sajátos elnevezésük a három hiányosság vagy három ártó[4], mert hiányos vagy tökéletlen minőségük és működésük miatt önmagukban hordják törékeny természetüket. Amint a közöttük lévő finom egyensúly elveszik, létrejön egy kibillent állapot, ami hosszabb fennállása esetén betegségként nyilvánul meg.
A három energetikai együttható a szülőktől származó anyagi és szubtilis energiákból erednek, így az ő temperamentumuk és személyiségük nagyon erős hatással van a gyermek jellemzőire és tulajdonságaira.
Mindegyiknek sajátos természete van és őket meghatározó jellegzetességeik, melyek lehetnek a másikéval ellentétesek vagy megegyezőek. Mivel folyamatos kölcsönhatásban vannak egymással, ennek megfelelően kiegyensúlyozzák egymás erejét.
Az ellentétes minőségek semlegesítik az ellentétes energiák hatásait, így tartva egyensúlyba a rendszert, míg az egynemű tulajdonságok – pl. az azonos minőségű ételek vagy gyógyító szerek – növelik a jellegzetességeikben kapcsolódó együtthatók energiáját, viszont túlzó alkalmazásuk esetén rendellenes megnyilvánuláshoz vezethetnek.
Ennek megfelelően a nem megfelelő táplálkozás és életvezetés a betegség okává válik.
Összegezve: az energetikai együtthatók egymásra való hatása és együttműködése szabályozza a tudatot, az érzelmeket, a testi fejlődést, az átalakulást, az anyagcserét, a hőmérsékletet, a légzést, a vér- és nyirokkeringést, valamint az öregedési folyamatot és a halált.
Az energetikai együtthatók működésének ismerete alapvető fontosságú a tibeti gyógyászatban, ezekre épül a patológia, a táplálkozás, az életvezetés, a gyógyító szerek használata, valamint a külső terápiák és kiegészítő kezelések alkalmazása.
[1] tib. ’du ba
[2] tib. nad
[3] tib. gnod byed
[4] tib. nyes pa gsum
Alkati meghatározás
Az egyén pszicho-fizikai alkata a magzati fejlődés során alakul ki részben a szülőktől örökölt alkati sajátosságokból, részben pedig egyedi információs lenyomatok kombinációjából. Az anya terhesség alatti táplálkozása és életvezetése különösen nagy befolyással bír a magzat alkatára.
Bár minden ember egyéni alkati sajátosságokkal bír, de az energetikai együtthatókat alapul véve hét alkati típust különböztethetünk meg fiziognómiai vagy fizikai megjelenése szerint. A hét típus valamelyikébe minden ember besorolható.
Ezek sorban:
- szél alkat,
- epe alkat,
- nyálka alkat,
- szél-epe kevert alkat,
- szél-nyálka kevert alkat,
- epe-nyálka kevert alkat,
- szél-epe-nyálka kiegyensúlyozott alkat.
Ha egy energetikai együttható domináns a személy testi és tudati alkata egyértelmű jeleit mutatja annak, míg a kevert alkat vegyes jellegzetességeket mutat. Ha a három együttható egyenlő mértékben van jelen, akkor kombinált vagy kiegyensúlyozott alkatról beszélünk.
Az egyéni alkat a tibeti gyógyászatban rangshin, az indiai – ajurvédikus – gyógyászatban pedig prakriti néven található meg.
Alkati kibillentség
A három energetikai együttható aránya a táplálkozás, az életvezetés, az évszakok, az időjárás, valamint a betegségek és a gyógyszeres kezelés hatására változik. Ekkor beszélünk az alkati sajátosság kibillenéséről.
Az egyéni alkatot érintő kibillentség a tibeti gyógyászatban namdzse, az indiai – ajurvédikus – gyógyászatban pedig vikriti néven ismert.
Gunák
A jógában és az ajurvédában az energia minőségének osztályozására a számkhja filozófiából származó három guna (tib. yon tan gsum; szkt. triguna) elvét használják. Ezek: szattva (tib. snying stobs), radzsasz (tib. rdul), tamasz (mun pa). A három minőség jellemzi a viselkedésünket, gondolkodásunkat, egészségünket és táplálkozásunkat. Az energiának mindezen tulajdonságai minden emberben különböző arányban van jelen. Tamasz nélkül az ember nem lenne képes aludni, radzsasz nélkül hiányozna a dinamizmus, szattva nélkül pedig hiányoznának a magasabb emberi tulajdonságokat. A megevett táplálék különösen nagy hatással van ránk testileg, energetikailag, tudatilag, érzelmileg és még spirituálisan is.
Szattva – a szattvikus típus kevésbé fogékony a betegségekre, mint mások, természete harmonikus és könnyen alkalmazkodó. Egyensúlyra és lelki békére törekszik, ezáltal megfosztja a betegséget a mentális okoktól. Az ilyen típusú emberek odafigyelnek másokra és vigyáznak magukra. Az életet szükséges tapasztalatnak tekintik, és igyekeznek mindenből hasznot húzni, még a betegségből is.
A szattvikus ételek: elősegítik a tiszta tudat elérését. Főként friss, lédús és tápláló növényi ételek, melyek könnyen emészthetőek és – lehetőleg – szeretettel készülnek. Adalékanyagoktól és tartósítószerektől mentesek. Tartalmazhatnak hüvelyeseket, zöldségeket, gyümölcsöket, tisztított vajat és friss tejet. (A tejnek és tejtermékeknek az indiai hagyományban különösen fontos szerepe van. Érzékenység esetén természetesen ezek elhagyhatóak.) Az ilyen ételek emelik a tudatosságot, nyugodt, békés, boldog állapothoz segítenek, pozitív cselekvésre ösztönöznek, felszabadítják a kreativitást és mélyebb meditációhoz segítenek hozzá.
Radzsasz – a radzsaszikus típus általában nagy energiával bír, de túlzott aktivitással képes “kiégetni” önmagát. Betegsége általában akut, a gyógyulás a megfelelő terápia alkalmazásával lehetséges. Türelmetlen és következetlen a betegség kezelésében, nem akar időt vesztegetni a gyógyulás érdekében és nem vállal felelősséget sem. Képesek másokat hibáztatni betegségük miatt.
A radzsaszikus ételek: támogatják a fizikai állóképességet és az elszántságot, ezért általában kemény munka esetén jönnek szóba. Tojást, húst, fűszereket, hagymaféléket, kávét, teát, csokoládét, alkoholt és erjesztett, konzervált ételeket tartalmaznak. A sült, grillezett, a túlfőzött szattvikus ételek, valamit a frusztrált, dühös lelkiállapotban készült ételek is radzsaszikus tulajdonságúakká válnak. Ezek az ételek kezdetben energialökést adnak, de végül energiacsökkenést és stressz-szint emelkedést okoznak.
A túlnyomórészt radzsaszikus étrend megzavarja és megbontja a tudat és a test egyensúlyát, a testet táplálva a tudat rovására. Egy radzsaszikus személy gyakran futólag és gyorsan eszik, emiatt rossz az emésztése, ami miatt pedig az egészsége. Az ilyen típusú tudat heves és szenvedélyes, minden erejét beleadja egy adott dologba, de könnyen válik frusztrálttá, ha a célját nem éri el.
Tamasz – a tamaszikus típus a leginkább hajlamos az elhúzódó, krónikus betegségekre, beleértve az immunpatológiai betegségeket is. Hajlamosak az energetikai és érzelmi megrekedésre. Általában a betegségek mélyen gyökerezővé, lassan mozdulóvá és nehezen kezelhetővé válnak. Az ilyen típusú emberek nem törekszenek a szükséges kezelésre, mindent a véletlenre bíznak. Higiéniájuk általában alacsony szintű. Betegségüket sorsszerűnek tekintik, és nem alkalmaznak olyan módszereket, amelyek segíthetnének rajtuk.
A tamaszikus ételek: földelő hatásúak és sok energiát igényel az emésztésük, ezért tompultságot okoznak. Ide tartoznak a húsok, a gombák, a fagyasztott, mikrózott és újramelegített ételek. Letört, depresszív vagy közömbös tudatállapottal készített ételek is tamaszos tulajdonsággal bírnak. Az ilyen ételek nem emelik sem a tudatosságot, sem az energiát, inkább tompító hatásúak. Amellett, hogy számos egészségügyi problémát okoznak, motiválatlanná, feledékennyé teszi az egyént, mint magával, mind másokkal szemben. A tudat ebben az állapotban a legtöbb negatív vonást mutatja: letargikusság, depresszió, gyűlölködés, lopás, gyilkosság és/vagy öngyilkosság.
A fentiek alapján nagy jelentősége van, hogy az ételeinket milyen tudatállapottal készítjük és fogyasztjuk el.
