Az emberi létezés négy fő szenvedésének egyike a betegség. Amikor egészségesek vagyunk természetes számunkra ez az állapot és úgy gondolunk rá, mint valami állandóra, ami természetes velejárója a létezésünknek. Azonban ez nem tart, nem tartható fenn folyamatosan.
Az egyik legalapvetőbb és leglényegesebb buddhista tanítás az impermanencia, a mulandóság tanítása, melynek lényege, hogy minden jelenség feltételektől függő oka következtében átalakul, elmúlik. Tehát semmi sem tart örökké.
Éppen ezért változó természetének eredményeként előbb vagy utóbb az egészséges fiziológiai állapotunk is kibillen és megtapasztaljuk a betegséget és az azzal járó kellemetlen és/vagy fájdalmas állapotokat.
Az előadás célja, hogy próbát tegyen a berögződött minták fellazítására, különböző gyakorlatok segítségével rámutatni, hogy miképpen válhat a betegségünk maga is szellemi ösvénnyé.